Szentendre hangjai I.

Sajnosbatár:

Már lassan egy generáció nőtt fel rájuk, őrült, poénos szövegeik nagy sikert aratnak mindenkinél, könnyen megragadnak az ember fejében, amiket, aztán később felidézve jókat mosolygunk. Emellé párosulnak még a húzós gitár, dob, basszus témák, megspékelve ezt a klasszikus rock banda formációt egy kis szaxofonnal, ami add egy könnyedséget a daloknak. Ez Szentendre aktuális kedvenc alternatív zenekara, mondhatni, hogy városunkban talán ők mozgatják meg a legnagyobb közönséget a koncertjeik alkalmával és a hű rajongóik még Pestre is rendszeresen követik őket.

Presszó Tangó Libidó:

Már évek óta Szentendre legnépszerűbb zenekarai közé tartoznak, az eleinte trióként indult, majd aztán kvintetté bővült banda már Budapesten is egyre népszerűbb. Reaggae, sanzon, alternatív rock, igazából bármennyire is szeretnénk, de nem tudjuk semmilyen stílusok közé behatárolni a zenéjüket, egy teljesen egyedi hangzásvilágot képviselnek és valószínűleg pont ez a kulcsa a népszerűségüknek. Dalszövegeik megérintik az embert és ezekre a Tingli-tangli számokra egyszerűen muszáj táncolni vagy csak egy minimális mozgást tanusítani.

Ef.Zámbó Happy Dead Band:

Ők már egy idősebb korosztályt képviselnek, de még is vonzzák a fellépéseikre a magunkfajta suhancokat is.  Ennek  a titka valószínűleg abban rejlik, hogy baromi igényes zenét játszanak, profi összeszokott zenészek egytől egyig, akik már évtizedek óta együtt zenélnek. Tökéletes szórakoztatást nyújtanak azoknak, akik egy jót akarnak bulizni, de úgy is remek élvezetett add, ha csak áll rajta az ember és hallgatja, ill. nézi, mert a szép énekesnők kitűnő látványelemként szolgálnak és hát a mozgásuk se utolsó. Már csak ezért is megéri lemenni egy koncertjükre.

Tudósok:

Biztos vagyok benne, hogy szinte már mindenki hallott róluk, legtöbben talán az apa kocsit hajt című szám révén, de ennél sokkal több van mögöttük. A kultikus alak, Dr. Máriás vezette trió nem éppen mondható hétköznapi zenekarnak, már csak a felállás miatt sem: Dob, basszusgitár, ének és szaxofon. Számaikban rendkívül húzós dob-basszus témák vannak, erre jön Dr. Máriás improvizatív jellegű éneke vagy is inkább elborult szövegelése, megfűszerezve a köztük lévő szaxofon menetekkel.  Nem igazi pop zene, de minden koncertjük egy élmény.

Edison:

Nagyjából öt évvel ezelőtt indult el a Móricz gimiből ez a tini pop-rock láz, amit ők képviseltek, igaz az óta már a zenekar tagjai és a fő közönségük is kinőtte a tini kort, de a pop-rock az maradt. Már többször is úgy tűnt, hogy ők is arra sorsara jutnak, mint a velük nagyjából egy időben működő zenekarok, de ők mindig visszatértek és nem régiben pár számot is felvettek. A koncertjeiken meg még mindig a gyengébbik nem képviselői vannak nagyobb többségben, táncolnak és visítoznak az első sorokban. Szóval, aki egy jó kis késes pogó reményében nézne le Edisonra, az inkább maradjon otthon.

Scarcity:

Egy viszonylag friss formációról van szó, a tavalyi emergenzán robbantak be a köztudatba, ugyanis egész a döntőig meneteltek. És ha jobban megnézzük, akkor ezek a srácok ismerősnek tűnnek valahonnan, de honnan is? Megvan! Korábban már láthattuk őket külön és együtt is színpadon, a Haverock, R-Action, Angel Street zenekarokban. Most így egyesülve ütős kis rockbandát hoztak össze, amikkel saját nótákat játszanak, amiken a Rage Against The Machine és az Audioslave hatása érződik a leginkább. Reméljük ez most hosszabb életű dolog lesz, mint a fentebb említett korábbi próbálkozásaik.

Dead Grotty:

2008-ban alakult meg Szentendre szerintem első Beatles emlékzenekara, aztán rövid tevékenykedésük után következett egy másfél éves szünet, alkotói szabadságra hivatkozva. Most viszont újra aktív részvevői a szentendrei zenei életnek. Azonban senki se egy tipikus Beatles emlékzenekart képzeljen el, mert ezek a srácok nem gomba hajúak, a basszusgitáros nem balkezes, a dobos se zsidó és nem csak a legismertebb Beatles számokat játsszák, hanem a liverpooli négyes által is csak feldolgozott számok is előkerülnek. Mindezek ellenére remek szórakozást tudnak nyújtani azoknak akik, kedvelik ezeket a ’60-as évekbeli slágereket.

Lukrécia:

A szentendrei underground első számú képviselői, egy bizonyos művész réteg kedvencei, a régebbről fent maradt koncertvideók is bizonyítékul szolgálnak rá, hogy voltak, akik eufórikus állapotba kerültek néhány számuk miatt, meg hát melyik másik helyi együttes dicsekedhet azzal, hogy van videó klipje? Viszont a város másik része nem rajong értük annyira, legtöbben közülük egy szavas véleményt tudnak mondani róluk. Azt, hogy szar. Papíron ugyan már elvileg nem léteznek, búcsúkoncert is volt, de az óta már kétszer is ők voltak a meglepetés fellépők házibuliban és valószínűleg a közeljövőben is számíthatunk hasonlóra.