A történet középpontja egy forgatócsoport, amely egy Ben nevű sorozatgyilkost követ a felvevőgéppel. Miközben Ben végzi a „munkáját”, lassan bűntársaivá teszi a stáb tagjait. Meghívja őket egy kiadós ebédre, később már segítenek neki megszabadulni a hulláktól, sőt Ben még anyagilag is támogatja őket.
Vélhetően a legvitatottabb alkotás a belga film történetében. Azonnal siker lett, miután a kritikusok a világon mindenhol megrótták az erőszak ábrázolásának módjáért, és olyan kortárs művekhez hasonlították, minta Kutyaszorítóban vagy a Henry: egy sorozatgyilkos portréja.
Festők városa Jótékonysági koncert a Postás strandon!JÓTÉKONYSÁGI NAP FELSŐZSOLCA ÉS SZENDRŐ ÁRVÍZKÁROSULTJAIÉRT
2010. JÚLIUS 31-ÉN SZENTENDRÉN, A POSTÁS STRANDON
Valószínűleg mindannyiunk mélyen együttérzet azokkal, akik az árvíz miatt elvesztették otthonukat, és sokan vannak, akik bármilyen úton, módon próbálnak segíteni is rajtuk. Egy szentendrei diáklány, Miklósi Niki is ezek közé tartozik, Shcwartz Dávid segítségével szervezett egy egynapos jótékonysági fesztivált a postás strandra és a jövőben is várható tőle, ill. tőlük hasonló akció.
A belépés ingyenes kicsiknek, nagyoknak, nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek is, és most gondolom mindenki fejében megfordult, hogy akkor ez mitől jótékonysági, hogy ha nem is szednek belépőt, mert ugyebár attól nem fog lemenni a Duna, hogy pár ember bazsevál a színpadon. Erre az a magyarázat, hogy az adományokat a színpadnál elhelyezett urnákba kell majd dobálni.
A programokon így elsőre átfutva nem találtam túl sok ismerős dolgot, a fő műsoridőben lesznek Szentendre celeb énekesei, Schwartz Dávid és Széles Iza fog haknizni gondolom, utána pedig jön a magyar Jimi Hendrix Experience, a Póka Egon Experience, az eredeti azért jobban hangzik még mindenféle értelemben.
Előttük kora este lesz halható a Muzak Boksz, Kőbányai zenészdiákokból alakult pop banda, számaik magyar és hogy, a világhír elérhető közelségben legyen még angol nyelven is meg lettek írva.
Késő délután a színpadot elfoglalja majd az ismeretlen Bardoo Zenekar ördög Dórival, sajnos nem a szexi Ördög Nóriról lesz szó, így már nem is olyan izgi a dolog.
Háromtól négyig két szentendrei fiatal zenekar lett bezsúfolva, az Enitime zenekar RHCP, Charlie, Jazz+Az és még pár régi klasszikust (pl sweet dreams), dolgoz fel, a Dead Grotty meg Beatles számokat. Azonban senki se egy tipikus Beatles emlékzenekart képzeljen el, mert ezek a srácok nem gomba hajúak, a basszusgitáros nem balkezes, a dobos se zsidó és nem csak a legismertebb Beatles számokat játsszák, hanem a liverpooli négyes által is csak feldolgozott számok is előkerülnek. Mindezek ellenére remek szórakozást tudnak nyújtani azoknak akik, kedvelik ezeket a ’60-as évekbeli slágereket.
Kora Délután a TV2-s Starmachine lép fel, ha szeretnétek róluk több információt, a honlapjukat melegen ajánlom, gyönyörűen designolt oldalról van szó.
Délre egy Michael Jackson emlékshow-t szerveztek ebéd helyett, erre én speciel mindenképp szeretnék elmenni, mert kíváncsi vagyok, hogy ez mit fog takarni, reméljük, nem kisfiúk molesztálását fogják imitálni.
A koncertek mellett még lesz mindenféle táncprodukció, többek a között a Móricz gimi tinilányai fogják riszálni, szóval tessék menni, adakozni!
A részletes program:
10:00 A Szentendrei Gyermekszínház és Kreatív színházi stúdió előadásában- A soknevű királyfi c. gyermekdarab
…11:00 TÁNCPRODUKCIÓK
- A Vaczó Testvérek ugróköteles produkciója
- Marcsi hastáncos produkciója
- A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tánccsoportja Novák Marcsi vezetésével
12:00Michael Jackson emlékshow
13:00 Starmachine zenekar a TV2 Popdaráló c. műsorának zenekara. http://www.starmachine.hu/
14:00-tól szünet
15:00 Enitime (enitájm)
15:30 Dead Grotty (Ded groti) BEATLES EMLÉK ZENEKAR
16:00 A Pomázi Countrytáncosok előadása
16:30 Szalavári Adrienn és Németh Edina musical előadása
17:30 Bardoo zenekar Ördög Dórival
18:30 Muzak box. www.myspace.com/muzakboxband
19:30 Schwartz Dávid és Széles Iza műsora (meglepetésvendégekkel)
21:00 Póka Egon Experience. www.pokaegonexperience.com
A gyerekeket arcfestés, hennafestés, hajfonás, kézműves sátor illetve játékos vetélkedők, sportjátékok várják.
Konferál: Kertész Kata és Nemesházi Beatrix
-Andris-
Programajánló VII. 26-VIII. 1.Jul. 29 (cs) Elevenkert
- Jókedvet adj! [ kabaréest ]
2010. július 29. 22:00
Presszó Tangó Libidó koncert
Reggae, sanzon, alternatív rock, igazából bármennyire is szeretnénk, de nem tudjuk semmilyen stílusok közé behatárolni a zenéjüket, egy teljesen egyedi hangzásvilágot képviselnek és valószínűleg pont ez a kulcsa a népszerűségüknek. Dalszövegeik megérintik az embert és ezekre a Tingli-tangli számokra egyszerűen muszáj táncolni vagy csak egy minimális mozgást tanúsítani.
www.myspace.com/presszotangolibido
Jul. 30 (P) Elevenkert
Zanzaband koncert !
Budapesti Blues, rock zenekar a myspacenükön belehallgathatunk a számaikba is, melyek angol nyelven íródtak meg, engem leginkább a 70-es, 80-as évek rockzenéjére emlékeztet, az ének és az zenekar hangzása is profinak tűnik, igényesen megírt számokkal.
http://www.myspace.com/zanzaband
július 30. (P) · 20:00-
moha és Sajnosbatár koncert
taliándörögd – művészetek völgye – völgy-vendéglő
A szentendrei veterán zenészekből összebuherált zenekar a 80-as évek magyar undergroundját kelti újra életre, ezen a héten Kapolcsban, karöltve szentendre talán legnépszerűbb alternatív rock zenekarával, a Sajnosbatárral.
http://www.freeweb.hu/mohazenekar/index.html
július 31. (SZ) · 22:00 – 23:30
Presszó Tangó Libidó koncert
Taliándörögd Óvodakert Közös Hullámhossz Színpad
Vigándpetend Tókert Színpad
(a zenekarról bővebben pár sorral feljebb)
Augusztus 1. (V), 22:30 – július 26., 0:00
BRAINS koncert
Monostorapáti, Művészetek Völgye
Hangszeres dnb, már szinte igazi celeb zenekar. A frontember az Irie Maffiás Mc Columbo!
augusztus 1., 17:00 – augusztus 8., 17:00
Nézhető és Nézhetetlen IV. Szentendrei Omkamra Művésztelep
Résztvevők:
Bodnár László
Csontó Lajos
Eike
Fe Lugossy László
…Garami Richárd
Görög Ferenc Gábor – Tatlin
Koronczi Endre
Molnár Ágnes Éva
Morgen, Braum
Süli-Zakar Szabolcs
Szabó Attila
Szirtes János
Omkamra részérôl:
Bak Zsuzsanna
Benkovits Balázs
Benkovits Bálint
Bucsi Árpád
Csató Máté
Fa Marianna
Fekete Jéé
Herczku András
Keszeg Nándor
Kitzinger Gábor – Riorokoko
Kondász Ferenc
Mákó Rozi
Knetik Andrea
Tóth Eszter
További programok a hétre:
07.30.
péntek, 20:30 óra
SZERGEJ MEDVEGYEV: FORDRÁSZNŐ
A debreceni Csokonai Színház előadása
Szereplők: Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László, Kristán Attila
Rendező és látványtervező: Viktor Rizsakov
Az előadás az idei, X. Pécsi Országos Színházi találkozón a szakmai zsűri I. díját, Szűcs Nelli pedig a Maszk Országos Színészegyesület legjobb női alakítás díját kapta.
MűvészetMalom udvara 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. | Jegyár: 2500 Ft
Részletes info:
http://www.szentendreprogram.hu/teatrum/program.html?programid=1926
07.31.
szombat, 19:00 óra
Fellépők: Finucci Bros Quartet, Dresch Quartet, Borbély Műhely, Szalóki Ági jazz formációja
MűvészetMalom udvara 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. | Jegyár: 3000 Ft
Részletes info:
http://www.szentendreprogram.hu/teatrum/program.html?programid=1927
07.31.
szombat, 19:00 óra
SZVORÁK KATALIN
VARIÁCIÓK ÉNEKHANGRA – NÉPDALTÓL A NÉPÉNEKIG
Közreműködik: Andrejszki Judit – ének, csembaló, orgona, dob
Pejtsik Péter – cselló, hegedű, gitár
Barcsay Múzeum udvara 2000 Szentendre, Dumtsa Jenő u. 10. | Jegyár: 2000 Ft
Részletes info:
http://www.szentendreprogram.hu/teatrum/program.html?programid=1941
08.01.
vasárnap, 10:00 óra
ÓZ HATALMAS VARÁZSLÓ!
TRAMBULIN SZÍNHÁZ
Élőzenés mesejáték, 4 éves kortól ajánlott.
MűvészetMalom udvara 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. | Jegyár: 1000 Ft
http://www.szentendreprogram.hu/teatrum/program.html?programid=1952
-Andris-
Kaska És Baly kiállítás @ Dalmát Újra Szifon!
Cirka egy éves kihagyás után, néhány régi és néhány új taggal ismét itt vagyunk, hogy a szentendrei fiatalok mindennemű kultúrális és kevésbé kultúrális igényeit kielégítsük. Az oldal egyelőre nem érte még el végleges állapotát, szóval ne lepődjetek meg, ha hiányoznak dolgok, amik a régi oldalon még megvoltak, vagy ha kisebb-nagyobb hibákkal találkoztok. A közeljövőben teljesen új arculatot kap a szifon (ennél is újabbat, szebbet, jobbat) és sok új funkcióval fog bővülni. Addig is kérünk titeket, legyetek türelemmel és megértéssel felénk, olvassatok, kommentáljatok, meséljétek el a barátaitoknak :) Ígérjük, meg lesz az eredménye!
Üdv,
Szifon.hu
Függőség. Rossz. Isteni.
Szifon: Mikor téptél utoljára?
Pumi: Körülbelül egy és fél órája.
Szifon: És most hogy érzed magad?
Pumi: Hát a helyzet az, hogy nagyon jól, bár befordultam és bepunnyadtam picit. De ettől eltekintve igazán jól.
Szifon: Flash-eltél vmit?
Pumi: Konkrétan volt egy mélypontom a dohányzóban lent, de azon kívül csak pörögtem. Ez inkább ilyen triptartó csár volt. Inkább csak diavetítésként látom a világot és ilyenek.
Szifon: Mi volt a legelső cucc, amit kipróbáltál? És hány évesen?
Pumi: Az volt, amit a legtöbben elsőnek próbálnak ki, márpedig ez a nikotin és az alkohol. Nevezhetném kombónak. Ezt körülbelül olyan 11-12 éves koromban. Később jött a fű rá egy és fél évvel. Majd a szintetikus anyagok idővel.
Szifon: Milyen volt az első füves élményed? Miért próbáltad ki?
Pumi: Társaság miatt meg a kíváncsiság miatt is. Aztán később a lelki problémáim megoldásaként találkozgattam már csak vele. Az első élményem pedig nagyon mókás. Bemeséltem magamnak, hogy nem ütött be, nem érzem – meg sem éreztem. És amint felocsúdtam picit, szétcsapott nagyon keményen.
Szifon: Konkrétan miket próbáltál már ki?
Pumi: Töltőgázt, LSA-at tartalmazó növényeket, itt hajnalkára gondolok főleg. Az LSA egy természetes triptamin (hallucinogén), ami növényekben található meg értelemszerűen, és az agyat hallucinációra készteti. Továbbá LSD-t, gombát, és látnokzsályát. Tervbe volt véve a kaktuszozás is, de az már túlságosan veszélyesnek lett ítélve. Túl sok negatív pletykát hallottam róla. Ezért nem tervezem se a közeljövőben se a távoliban. Annyit tudok róla, hogy vannak olyan kaktuszok, mint a pszilocibin gombák. Van bennük egy meszkalin nevű anyag, ami szintén hallucinogén, és rohadt erős élményt ad.
Szifon: És mostanában mikkel élsz?
Pumi: Fű meg gomba.
Szifon: Milyen rendszerességgel?
Pumi: Fű az napi, gomba ritkább, kb. heti. Fű téren kb. napi 4-5 cigit tekerünk. Fél pakk alatt nem teszünk bele, ez azt jelenti, hogy a minimális 0.4-0.5 g ami megy bele. És átlag hárman toljuk, van, hogy csak ketten.
Szifon: És honnan szerzed be általában?
Pumi: Ismerősön keresztül, bevált dílertől. Csalódni még nem kellett benne – le is kopogom.
Szifon: Anno miért nyúltál drogokhoz?
Pumi: Mint mondtam főleg a társaság és a kíváncsiság miatt. Később érzelmi melléingások is társultak hozzá. Ugye minnél labilisabb az ember lelkiélete, annál inkább könnyít magán tudatmódosítók segítségével.
Szifon: És most mi a helyzet? Miért van szükséged anyagra?
Pumi: Nincsen rá szükségem.
Szifon: Akkor miért élsz velük?
Pumi: Könnyít nagyon sokat.
Szifon: Akkor mégiscsak szükséges… Mért tépsz?
Pumi: Nem, nem szükséges. Nem érzem kötelességemnek. csak egy könnyítő körülmény, ha lehetőségem van rá.
Szifon: Értem. És nem érzed úgy, hogy függő vagy? Nincs kattogás?
Pumi: Gyakran van, de ez nem függőség szerintem.
Szifon: Szerinted mi az?
Pumi: Amikor már majdnem összefosom magam, annyira kell. De ilyen még nem volt.
Szifon: Még szerencse…
Pumi: Ha kell, kibírok akármennyi időt.
Szifon: Te alapvetően hogyan vélekedsz a drogokról? Áldás vagy átok?
Pumi: Áldás. De rossz felhasználó kezében átok. Aki nem tudja a mértéket, annak üldözőjévé válhat.
Szifon: Kóla vagy herka soha nem jött szóba nálad?
Pumi: Gondoltam rá, de ennyire nem szar a helyzetem. Úgy érzem ezek a végsők.
Szifon: Szóval szerinted attól függ, hogy ki milyen erős anyaghoz nyúl, hogy mennyire van a gödör alján?
Pumi: Inkább a fő, ami ezt szabályozza. Hogy ki hol van a szociális hálón. Aki legalul a legszarabb helyzetben nyílván nehezebben teheti meg, mert nincsen rá pénze, de érzelmileg jobban rászorulna. De a gazdagok mindenből még többet akarnak, nyílván ezért olyan nagy biznisz.
Szifon: Nincs más megoldás a gondokra?
Pumi: Nyílván lenne, de ez a legegyszerűbb.
Szifon: Mi a helyzet a gyógyszerekkel? Úgy tudom azokkal is van élményed.
Pumi: Jól tudod… Ritalin, Zoloft… És ezek a csodálatos termékek már bepróbálták magukat a szervezetembe. Nagyon sokan nyugtatóznak. Ugye kb. ugyanaz az érzés érhető el vele, mint valami punnyadós fűvel. Persze ez gyógyszer függő.
Szifon: Ugye volt ezzel gondod anno? Gyógyszerfüggő voltál, nem?
Pumi: Na, a napi adagomnak sokszorosát bevenni valóban függőség volt, de igényeltem.
Szifon: Mit gondolsz miért jutottál el odáig?
Pumi: Hogy mért írták fel? Magatartásproblémák, hiperaktivitás, aztán később depresszió, kedélyjavító, stb. Túlságosan hosszú út ahhoz, hogy itt most le tudjam írni.
Szifon: Mi volt a legrosszabb és a legjobb drogos élményed?
Pumi: A legrosszabb az, amikor beragadtam a valóság és az álom közé, hát az szörnyű volt. Bolondul hangzik, de teljesen elveszítettem mindenféle érzékemet, és nem tudtam eldönteni, melyik éppen melyik, és folyamatosan váltakoztak. Az nagyon durva volt, és tizennyolc évesen csapott be. A legjobb meg talán az első. Annyira új volt, annyira jó, hogy teljesen elragadott. Mindkettő fű által volt amúgy.
Szifon: Melyik szer a kedvenced?
Pumi: Egyértelműen a látnokzsálya. Salvia divinorum.
Szifon: És miért?
Pumi: Nagyon intenzív élményeket adott nekem. Ennek hatására sokszor megnyílt a világ, de ezt nem tudom kifejteni, érezni kell.
Szifon: Mi az, amit ad neked egy tépés? És mi az, amit elvesznek a drogok?
Pumi: Amit ad, az a társaság, a hülyülés, a boldogság. És amit elvesznek? A pénzemen kívül eddig nem volt semmi más. Pár ember, de azok úgyis ledörzsölődtek volna.
Szifon: Mennyit költesz átlagosan cuccra?
Pumi: Hát amennyi pénzem van, azt mind belefektetem. De heti ötezret biztos teszek bele. Bár ez így nem fix, mivel többen vagyunk, és oda-vissza hívogatjuk egymást.
Szifon: Mi volt a legdurvább flashed?
Pumi: Amikor azt hittem, hogy éppen ürítem a székletem, és közben nem, pedig éreztem, ahogyan megtörtént a folyamat.
Szifon: Volt már ismerősöd, aki pórul járt a drogok miatt?
Pumi: Igen, rehab lett a vége.
Szifon: Szerinted egyszer te is eljuthatsz odáig?
Pumi: Nem hiszem, okosan csinálom. telefonban nem beszélek róla, nyilvánosan idegenek előtt sem, csak akik közelében biztonságban érzem magam. Idegeneket nem hívunk be soha, ha idegen kéri, nem tudok szerezni. Ilyenek.
Szifon: Mi az a három szó, amiben a drogok esszenciáját össze tudnád foglalni?
Pumi: Függőség, rossz, isteni.
Szifon: És érzed még a hatást?
Pumi: Igen. J
Szifon: Köszi szépen.
-Mesüge-
Dr. Strangelove
Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni
Egy amerikai légitámaszpont vezetője betegesen rögeszmés: azt hiszi, a kommunisták Amerika elpusztítására készülnek, ezért útnak indítja bombázóit a Szovjetunió ellen. Az amerikai elnök – tudomást szerezve az őrült tábornok szörnyű tettéről – azonnal felveszi a kapcsolatot az oroszokkal, akik elárulják, hogy szinte semmit sem tehetnek: ha országukat bármilyen támadás éri, egy leállíthatatlan automatika azonnal atomcsapást intéz az Egyesült Államokra.
Az ópium és számos származéka, mint gyógyszer. Morfin: fájdalomcsillapító, kodein: köhögéscsillapító.
Indiában évszázadokon át az ópium a legfontosabb gyógyszer volt, ugyanis a trópusi övezetekben oly gyakori hasmenés leküzdésében sikerrel alkalmazták. A kannabisz még kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában a daganatos megbetegedésekkel járó hányinger kezelésében, és az AIDS – el járó kórós étvágytalanság mérséklése terén.
Az olyan régi civilizációk, mint India és Kína, évezredes tapasztalatokkal rendelkeznek a cannabis vagy az ópium használatával kapcsolatban. Ezekben a társadalmakban már eltelt elég idő ahhoz, hogy az ilyen – ma kábítószernek nevezett -, egyébként gyógyászati eszközök megfelelő kulturális beágyazottságban mélyüljenek el az emberek mindennapjaiban. Aztán Európa ereje teljében gondolt egy merészet és ellátogatott a nagy ókori civilizációk egyik bölcsőjébe, Ázsiába. Párezer éves lemaradás ide vagy oda, nem számított. A modern civilizáció bölcsője – úgymond – meghódította az ókorét, ami kellett átvette, a többit lerombolta. A kultúra megismerése például nem tartozott fő céljaik közé. Persze mondhatjuk, hogy a nagy koponyák mind otthon maradtak, de ha ennyire nem tanultak tőlük, akkor mire föl az a nagy arc, amivel földbe döngölik a másikat? Nehogy már a foci és a krikett indiai meghonosítására legyenek egyesek büszkék…
Visszakanyar!
Nem akarom azt mondani, hogy például Indiában minden szép volt és jó és kultúrált és nem pipázott senki csak gyógyítottak, ahogy azt kell. De nem is úgy nézett ki a drogfogyasztás, mint ma, nálunk. Tömegesen a bhang – ot szívták. Ez a kender levelének vagy szárának a használata, amik alig tartalmazzák az eufóriát okozó hatóanyagot a THC – t, ami nélkül nem kábítószer a kannabisz – a mai értelemben. A nagyjából a marihuánának megfelelő ganzsát kevesen szívtak, a kannabisz gyantájának, a csarasznak, hasisnak az élvezői pedig egészen elenyésző számban voltak. A 20. század második felében aztán a nyugati civilizáció országaiban is elterjedtek a kannabisz – származékok (a többi kábítószerrel együtt). Nagyméretű, egyre növekvő fogyasztóréteg alakult ki, és ez az új kulturális közeg egészen máshogy viszonyult a kannabiszhoz (is).
A 80–as, 90-es évek fordulóján Európában tömegessé válik a marihuána – és a hasis fogyasztás. Véletlen egybeesésként Indiában is ekkor illegalizálják a több ezer éves tradícióval rendelkező kannabisz fogyasztást.
Persze Európában is van már némi hagyománya ennek a dolognak, lépésről lépésre változott, mígnem összetalálkozott a modern tudomány és az emberi… hát… butaság, gyarlóság, tehetetlenség, naivság… valami efféle. A múlt század elején például Európában szinte csak a művészek és az orvosi körökkel érintkezők fogyasztottak kábítószert. A kontinensen már ekkortájt is elég szigorú korlátozások voltak a gyógyszerekre, nyugtatókra. A Szigetországban és az USA-ban lazábban vették a dolgot, az élelmiszerboltban recept nélkül lehetett nyugtatót venni.
Nem mindennel volt ez így.
Ipari forradalom, vad kapitalizmus, a szerencsétlen munkás éjt nappallá téve dolgozik, mondjuk 18 órát naponta egy bányában. De a laisez – fair szerzett az angol és francia gyarmatokról ópiumot, ami olcsóbb volt az alkoholnál. Szabadon lehetett élni vagy halni, napi 18 órát dolgozni, vagy éhen halni. Éjszaka az éhes gyermek sírását hallgatni, vagy ópiummal elaltatni. Rengeteg túladagolásban meghalt felnőtt és gyermek lett az áldozat. A kontinensen elterjedt az ópium egyik hatóanyagának használata. Ez volt a morfin. Majd a 20. század elején ebből félszintézissel heroint állítottak elő. A cél – ami talán most is nemes volt -, az emberi közvetítéssel valahogy nem úgy valósult meg, ahogy azt szerették volna. Olyan fájdalomcsillapítót szerettek volna létrehozni, amire nem lehet rászokni. De a heroin nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tovább léptek. A 30-as években Németországban megjelentek a morfin helyettesítésére szolgáló szintetikus szerek, a petidin és a metadon. A régi cél kiegészült egy újjal. Az első világháborúban elvágták Németországot az ópium utánpótlástól. A németek pedig nem akartak még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. A második világháború sérült katonáira gondolva fejlesztették ki az új szintetikus kábítószereket. A korabeli hadiipar fellendülése jócskán közrejátszott az amfetamin származékok elterjedésében. Japánban katonák és a hadiipari dolgozók is kötelező amfetamin kúrán voltak. (Itt már kételkedek a nemes célban, de mondjuk, hogy ez csak egy kisebbfajta dopping volt.) A háború elvesztése után pedig a piacra dobták a nemzeti gyászban élő népnek a maradék készleteket. Az eredmény nem maradt el. Innen viszont már csak egy lépés volt az intravénás – használat elterjedése, na ez már nem sportoló, vagy tanuló dopping. Mondjuk, hogy akkor ez meg a dopping egyik nem szándékolt következménye volt, ami újabbakat hozott maga után, immár Európában (főleg nyugaton).
Ma meg az van ami, lehetne fárasztó adatokat, statisztikákat mondani, talán egyszer olyan is lesz. De ez nem lenne olyan látványos, mint az élet. Ha élőben nem is, számos filmben láthattuk különböző rendezői nézőpontból hogy is fest a helyzet manapság.
Valami azt mondatja velem, mintha nem a kábítószer lenne itt a fő kolompos. De ez persze nem meglepetés. Valami bűzlik Dániában.
De hol lehet a kutya elásva? Nem sikerült túl jól az öntudatra ébredésünk, és fokozatosan keresünk valamit? Mintha nem találnánk a helyünk ebben a világban. Csak pörgetjük, pörgetjük, de miért? Remélem mindenkinek van rá válasza. Mintha nem nagyon lenne beleszólásunk. De hátha rajtunk is múlik valami. Nem tudom, de…
Legyen így!
Köszi, hogy itt voltál és olvastál.
-bubcika-
Ez most nem rólam fog szólni
Végre megérkezett az első „külsős” cikke a mellékhely(i)ségnek! Egy félelmetesen jó élménybeszámolót kaptunk valakitől, aki nem fél felvállalni az érzéseit, gondolatait. Nagyon köszönjük. Remélhetőleg elindít egy folyamatot, és eljön majd az idő, hogy nem is mi dolgozunk, hanem ti fogjátok cikkekkel eltartani a mellékhely(i)séget, meg úgy allezusammen a szifont, mi meg csak láblógázunk.
Ez az írás, úttörő a mellékhely(i)ség története során továbbá azért is, mert az író azt mutatja meg, mi van őbenne. Személyes, intim, gyönyörű, elborzasztó, félelmetes, irodalmi.
Van egy ilyen önismereti módszer. Reggel, rögtön ébredés után pappírt és ceruzát ragadsz, és elkezdet eszeveszettül papírra vésni a gondolatokat, amik eszedbe jutnak. Ekkor még nem működik az agykontroll. Nem válogatsz, hogy minek van értelme meg minek nincs. Nincs is olyan, hogy értelmes. Nincs is értelme. Szóval nincs különbség. Egyszerűen csak jönnek, jönnek a gondolatid zabolázatlanul. Persze kell egy kis erő hozzá, hogy ne azt mondd, inkább befordulok a fal felé és ébredezek még pár percet, vagy kávé, vagy cigi kell, hanem nekiállsz körmölni. Tehát reggeli naplóvezetésről van szó kábé. A lényeg, hogy mindent leírj, ne válogass, és ha úgy érzed, hogy már nagyon szabályozod azt, hogy mire szabad gondolni és mire nem, és persze mindezt milyen módon, na akkor inkább hagyd abba! De másnap megint folytasd! Csak 10 perccel kell korábban kelni, és így legalább 10 percet a napodból magaddal töltesz. Szembesülsz bizonyos dolgokkal, rendet raksz talán a fejedben. És ne olvasd vissza egy ideig! Teljenek el hetek, hónapok, amíg úgy nem érzed, hogy lezárult egy kisebb periódus az életedben, vagy csak, hogy elég erős vagy. Mert ha őszinte vagy, bizony lehetnek meglepetések.
Én csináltam ezt egy időben, amikor úgy éreztem nincs minden rendben. Jó volt. De egy pár éve azt hiszem nem merném újra kezdeni. Talán itt az ideje! És talán pár hónap múlva az ilyen élmények is felkerülhetnek az oldalra a kábítószeresek mellé.
– bubicka -
A haver, a csaj, és a húsz gramm extasy
Ezt a sztorit ne mondd el senkinek. Mindegyik ex más egy kicsit. Egyéniségek. Először egy Mitsubishi-s tablettát dobtam, magáévá tett. Egész, vagy másfél? Olyan mosoly még sohasem ült az arcomon, direkt megnéztem. Tündérek költöztek a szobába, pedig csak egy osztálybulin voltam… nem, nem osztálybulin voltam, és nem az osztályfőnököm lakásán, az üveghegyen túl voltam, Babilon függőkertjeiben voltam, ahol minden bútor, minden tárgy mosolygott rám, csilingelő kacagással köszöntött, körtáncra hívott a bársony éjszakában. Hajnalban, akik szedtünk és nem kellett aludnunk, ültünk körben a nappaliban, a reluxák behúzva, a felkelő Nap első sugarai átszüremlettek a lyukakon. Erre nagyon élesen emlékszem. Legalább fél óráig visítva, sírva röhögtem a sugarakon. Ez a flesh. A FLESH.
Aztán emlék lett ez is, egy időre, csak emlék, valami érdekes élmény, amiből nem lesz több, és ez jól van így, mondtam is Egerben Ágnesnek, meg Zsófinak, jó, hogy eljöttem, Pesten csak beszívnának ezek a dolgok, az éjszakák, az afterek, amik magukévá tesznek, és elfelejtem, hogy ki vagyok – hogy vagyok. Semmit nem ért, hogy eljöttem. Itt is megtaláltak, az üresség, a hiábavalóság, kényszeres cselekvéssorok a túlnyújtott időben, voltak csoporttársaim, akikkel ittam, tessék-lássék kapcsolataim szövődtek, volt Zsófi, amolyan jobbhíján barátnő egy nagy szerelem és még nagyobb földet érés után (Rita Párizsban, én Szentendrén, egy senki egy szar országban, Sehol városából, az utazásra gyűjtött pénz meg speed-re, fűre, sörökre, Krisztiánnal, sehol, senkik, sehogyan). Tartott még a Szépasszony-völgy bora, a kirándulások, új helyek, emberek, de igazából átmentek rajtam, mint víz a szivacson, mint napsugár a reluxán, megtapadt valami tompa sajgás, valami olyan nosztalgia, mintha a saját nagyapám lennék; évtizedes messzeségből néztem akkor a jelent. Eltévedtem. Valamikor szilveszter előtt találkoztam megint Krisztiánnal, szerzett Lacoste-os exet, csodákat, tündéreket, kalandokat. Merre is tartottam volna, nem tudom, nem fogalmaztam meg magamnak semmit, talán néha eszembe jutott egy hangulat, egy érzés… Nem tudom. Akkoriban minden mondat végén ott volt: vagy nem tudom. Mi a bizonyosság? Mi az a váz, amire a dolgok felfűzhetők? Önmagukban, pirkadati fényben, nagy tömbben álló dolgok. Erősebbek, ügyesebbek, okosabbak nálam. És nehezebbek. És sokan vannak.
Elmentünk Krisztiánnal kurvázni, éjszaka, nyolcadik kerület, Szigony utca, tiszta közhely az egész, és sehol egy kurva. Zuhogott az eső, átgyalogoltuk a rohadt, mocskos várost, senki, semmi, sehol, sehova. Zsófival akkor épp szakítottunk, azt hiszem, vagy csak pihentettük a dolgot, és ez nem volt így kimondva? Arra emlékszem, egyszer Egerbaktán, az ágyban megkérdezte: undorodsz tőlem? Undorodtam. Zsigerből undorodtam. Hogy tudtam volna megmagyarázni neki? Hogy mondhattam volna el? Akkor még nem olvastam Sartre-ot. Szóval nem találtunk kurvát, pedig telefonálgattunk is, nem is tudom már, hogy nem jött össze. Mindegy. Valamikor elköltöztem Egerből, valamikor szilveszter után, vissza, haza, anyámékhoz, hideg is volt. Valamit csinálni kellett. Nem csináltunk semmit. Hogy jött ez a gruppenszex-dolog? Krisztián hozta volna Grétát, én meg Zsófit, meg együtt húsz gramm exet, két-három gramm spurit, némi füvet…összeállt a költségvetés. Talán írhatnék a diákhitel jellemformáló hatásáról is, hehehe.
Zsófi benne volt, Zsófi mindig, mindenben benne volt, nem is érdekelte. Ez is egy szerep. Hajaj, nekem mondod, Kristóf? Krisztián persze, két éves heroinista múlttal, aktív toxikus jelennek, a tapasztalt Krisztián, ő nem szerepből nyomta, ő háromdimenziós humánerőforrásból, Lipóton kivívott csernusi önismerettel felvértezve nyomta, félelmetesen lazán. Én meg játszottam, hát akkor dionüszia-ünnep, Bacchus orgiái, lucullusi lakoma… Entellektüelből, persze, hogyne tudtam volna a vénámba fúródó tűnek is irodalmi aspektust keríteni, hogyne tudtam volna kidumálni magamnak Verlaine-nel, Rimbaud-val? Csak másnap nem ment sose.
Gréta nem jött, Zsófi igen. Az első hétvége Vácott… nem tudom, milyen exek voltak, de jók, főleg spurival, együtt a kettő. Megevett. Nem voltam. Eltűntem. És észre se vettem. És boldog voltam. Vannak képek. Tél, mínusz tíz, mezítláb a Duna-parton. Hárman smárolunk valami szar diszkóban. Zsófi öccsének szobájában állok, dübörög a mellkasom, kint voltam pisálni, szétharaptam a szám, véres az arcom, baltát fogok a kezemben, rám szólnak, hogy micsinálsz, leteszem a baltát, fölmászok a galériára, az ágyra, kúrunk tovább, Krisztiánnal néha egymásra kacsintunk, összecsapjuk a tenyerünket, na, ez az, fasza gyerekek vagyunk. Amfetaminnal órákon át lehet megállás nélkül baszni, egyáltalán, bármit lehet csinálni megállás nélkül, de baszni főleg. Ez ilyen. Ha valami jó, még jobb. Nem vagyok ott. Igazából sehol nem vagyok. Talán, ha alszom. És ha ébredek… rám szakad a testem, vékonyodnak el a csontjaim, megy ki a kalcium, megy ki a víz, meg a salakos vér, a többi, ami marad, beledöngöl egy átizzadt, gecifoltos párnába, rá kell gyújtani. Ezek még mindig basznak. Másnap a vonaton, Pestre. Kinézek az ablakon, minden szürke. Hideg. Tömzsi és aljas. És gonosz.
Jó volt a buli, úgyhogy csináltunk még párat. Emlékszem egy kollégiumra, valahol Újpest környékén, sütött a Nap, behúzta valaki a függönyt, hogy ne süssön ránk. Rá kellett gyújtani, emlékszem, Egerbaktára is elmentünk, Zsófi várt ránk, már sehova se tudtunk akkor menni hárman. Krisztiánéknál laktam akkor, úgy tél végén, tavasz elején, dolgoztunk a polifoam-gyárban, egész nap hullott a ruhánkból, a hajunkból a habszivacs-törmelék, össze akartunk költözni albérletbe, mert csak mi voltunk, csak hárman, nem volt senki más, legfeljebb, ha pénz kellett; senki nem értette volna meg. Kivéve talán a dealert. A dealer az dealer. Az ex az ex, a spuri az spuri, a pina az pina. Már csak önmagukban álltak ezek is, mint a külvilág idomtalanul összepréselt monolitjai, amik fenyegettek, de az ex legalább jó, a spuri jó, a pina jó. Biztonságos, meleg, megvéd. Az első Mitsubishi angyalai sehol se voltak, csak álmaimban. Volt dolgokban gyönyör még persze, de már tudtam, mikor, hogyan szivárog át véremen a cucc, rákészültem a pillanatra, amikor tarkómon felkúszott, ajtót nyitottam, mikor agyamon kopogtatott, tudtam, hogy mi lesz, és vártam, vártam, vártam, hogy robbanjon szét az agyam, hogy zabáljon fel, hogy ne legyek, de akkor már voltam, ott lebegtem valahol fölötte, és láttam, és pontosan tudtam, mi történik.
Néha ismerősökkel találkozom, szex, drogok, rakendroll, vakkantom oda nekik, mint vidám drogos, mint ógörög, nihilista, laza csávó, közben feszülök, mint a túlhúzott bőr egy elmebeteg sámán dobján, időnként rám ver egy nagyot, remegek, szétszakadok, kényszeres mozgások, kényszeres cselekvéssorozatok, aludni, aludni, aludni… Aludni: kétezer forint per gramm. Hol elvékonyodnak, hol megvastagodnak a dolgok, vagy kicsúsznak a kezemből, vagy ki se tudok közülük pislantani, nem tudom… valamelyik nap eszembe jut, hogy nem voltam mindig ilyen. Fekszünk, zenét hallgatunk, akkorákat szívok a spangliba, hogy szétszakadjon a tüdőm, hogy lezuhanjanak a gyomromba a szemeim, és megegyék a savak, hogy ne lássam, ne érezzem, nem, nem akarok itt lenni. Stoned. Ezek még mindig basznak. Valami csattog, bugyborékol… Most megyek. Faszt. Nem tudok. Az akvárium, az egész összeberhelt mesterséges paradicsom, mintha mennének összébb a falak, nem igazán ereszti át a fényt, ez a paradicsom embert eszik, bazmeg!
Tavasz volt már. Hagytam volna a picsába az egészet, mondtam is nekik, megbeszéltük, mégse jó, hogy ketten kúrunk egy nőt, aki a Zsófi, aki azt játssza, hogy nem ő az. Akkor mondtam, menjünk el valahová, Tibetbe, és már nem is tudom, mit játszottam. Hetekig ott volt zsebemben az útlevél. Egyikünknek se jó, persze, de nincs más a többieken kívűl. Mint egy háromtagú szent család, meg extasy nagybácsi, speed nagynéni, cannabis keresztanyu. Meg a vágy. Az állandó vágy, az éhség, az idegek, a vér, a mindent beszippantó, hatalmas vákuummá átalakult test kontroll nélküli örök sóvárgása..
Találtunk albérletet. Anyám meg megtalálta a tűket. Mégse költöztünk össze.
Buszpályaudvar, Népliget, a wc-boxban. Találok egy kólásdobozt, kettévágom, vizet bele, Krisztián előveszi a spurit, beleszórja, alápörköl öngyújtóval, kavargatja, felszívja az inzulinos tűvel az egész szart, a doboz alján a gyártási számról a festék szintén feloldódik a hő hatására persze, oda se neki, szintetikus-szintetikus. Hehe. Nézem, ahogy pumpálja bele a vénámba a spurit, meg a kólásdoboz alján lévő gyártási számról a festéket. Na, ilyet se láttam még. Percek múlva már tudom, hogy nem a tűből a cucc hatolt belém, hanem egy hermafrodita Krisztus élvezte tele a testem Nyugalommal, Békével, és Állandósággal. Nézem a neonlámpákat a plafonon. Izgalmasak. szépek. Finomak. Lágyan kanyarodik a sarkon egy autó. Ívelt dallamú a csikorgása. De öt perc múlva megint ott vagyok én is, és nézem azt az elátkozott testű, szétrohadt fogú pofát, aki úgy csinál, mintha még mindig tartana az eufória. Mindegy. Legalább megnyugodott kicsit.
(napló 2004 április)
Megint egy péntek este, megint egy hétvége, megint egy rés, amit be kell tömni valahogy. Minden hétvége éhes gyomor. Etetni kell. Ha nem adok neki enni, felfal: hétről hétre emészt így is hullámzó savaival így is, mindig kevesli a táplálékát. Már a hétköznapok is. 3 hete nincs ex (…) A kész cigarettával kimegyek a Duna-partra, olyan látvány fekszik elém, amit a Batthyányi térről látni szoktam már évek óta. Rágyújtok. Ez jó (…) Szeretnék mondjuk aludni szombat délig – de tízig legalább. Tudom, hogy nem fog sikerülni, ám kivételesen nem zaklat fel, ahogy magam elé képzelem a holnap reggel felpattanó szemhéjam mögül előgördülő szemgolyóm valamelyik rendszeres táplálékát: a szemközti falat, a plafont, a kezemet, a matrac síkját megbontó takarót, mely alatt domborodok. (…) Nem tudom, milyen hónap van, csak azt, hogy tavasz. Amennyire így, ébredés után visszaemlékszem, 5 körül riadtam fel, olyan volt, mint mindig. Nem kellett rögtön szívnom, sőt, kávét és cigit is csak 9 körül csináltam (…) kint hűvös, esőszagú idő van, elég jó, írni legalábbis tudok. Ez már szombat; el sem mondhatom, mennyire szerencsés vagyok, hogy eddig nem éreztem semmi különöset. Megtanultam hálásnak lenni a dolgokért (…) Ez rendben van, ez ajándék, köszönöm, szombat, hogy nem akarsz azonnal felfalni. Okosabb vagyok már annál, hogy azt higgyem, később se veti rám magát tompa őrlőfogaival ez a nap, ez az idő, de nem most. Most még nem (…) Ez elég komoly. A tükör – egy kissé balról nézem, de az eltolódás a frontálishoz képest minimális – kábé negyvenfokos szöget zár a padlóval, a falnak van döntve, mellyel pedig huszonöt, vagy harminc fokosat. Érdemes megfigyelni, hogy ez a – beláthatjuk: nem oly durva – dőlésszög azonban már a mennyezet tükörképének mily radikális elcsúszását, bár akkor sem reagálok túl hevesen, ha azt mondom: torzulását idézi elő. Mint egy ajándék. Lefelé szűkül a tükörkép: ez logikus, hiszen felém lejt a tükör. A mennyezetről két kampón rövid, végükön megcsomózott, meg is perzselt, tehát feketedett – ez utóbbinak okán próbálok majd elmélkedni a következő mondatban, ezt csak úgy mondom, bealudt a spangli, mert írok, mint a hülye, hülye vagy, Kristóf, hülye vagy, bazmeg? Te hülye vagy – vastag kötelek lógnak, a képzeletbeli átló, melyen elhelyezkednek, a jobb felső sarok felezővonalától a bal alsó saroktól kábé negyven-ötven centire lévő pontba vezet. Talán azért perzselték meg a kötél végét, hogy az egyes szálak, ahogy kibomlanak, ne oszlassák fel az egészet, úgy, ahogy van. Ez most egy értelmes mondat?
-Valaki-